Amikor , azt mondják nekem a szüleim vagy bárkinek,hogy ti is ilyenek voltatok kissé sértődősre veszem a figurát. Hisz nem vagyok még túl öreg, hogy ne emlékeznék vissza mennyire fogtak az én szüleim. A mai fiatalságnak ki kell mondani, minden szart megengednek. Természetesen tisztelet a kivételnek. Mégis úgy érzem nagyon elszaladt velük a ló.
Miért vagyok most ezen kiakadva? Megmondom!!!
Az egyik kedves munkatársnőmnek,aki többgyerekes családanya,olyan dolgot kellett átélnie a rendesen ,fegyelemmel nevelt gyereke miatt,hogy majdnem beájult.
A minap váratlanul bekopogtatott az üzlet ajtaján két fakabát és közlik vele jogerős házkutatási paracsuk van, hozza a gyereket haza az iskolából,mert gáz van. A tíz éves gyerekét még két társával együtt feljelentették lopás miatt. Rossz volt még nekem is végighallgatni. A hátamon futkosott a hideg!
Az anyuka hiába mentegetőzött,hogy a gyermekét ismeri és fegyelem,rend van otthon ő ilyet tuti nem csinált. Sajna a parancs az parancs.
A végeredmény, hogy tíz éves gyermekét két idősebb belerángatta és még rá is fogták a dolgot. Tisztázódott az ügy és a családban újra rend és béke van.
Drága jó istenem, ha mi nem lehetünk ott velük minden percben te miért nem figyelsz rájuk? Jó kérdés mi?
Hogyan akadályozhatná meg egy szülő ezt a ballépését a gyereknek? Tudom-tudom, sok sok beszélgetés, törődés, odafigyelés. Vajon elég ez hozzá? Vajon fel tudjuk venni a harcot a mostani tinik életvitelével, szokásaikkal, hóbortjaikkal???? vagy az a baj, hogy túlságosan is óvjuk őket?
Jajjjj már előre félek, pedig még csak 3 éves,de az idő olyan gyorsan telik a francba!!!!!
