"Elszállt a fecske,üres a fészke,de mintha most is itt ficserészne,úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunkvolna a fecske.
Még egyelõre minden a régi,bár a szúnyog már bõrét nem félti és a szellõ is be-beáll szélnek,fákon a lombok remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül: Nézd csak a tájat,de szépen õszül." (Kányádi Sándor: Valami készül c. verse)
Vártuk vagy nem vártuk, örülünk neki vagy sem? Igen az ősz ideért. Kissé depressziós idő ez nem de? Még sem kell szomorkodni, hisz mint minden évszaknak az ősznek is megvan a maga szépsége. Miért is? Egy pár kép erejéig be is bizonyítom.
Nagyon kedves barátom elhívott sétálni a Nagy fák alá. A szél már igen hidegen fújt és mintha havas eső csapkodott volna. Mi nem bántuk. Elővettük a jó kis télikabátokat és hajrá. Nagyszerű ötlet volt ez tőle. Már rég vágytam arra, hogy újra beleszagolhassak a bükk friss levegőjébe. A képek magukért beszélnek.
Ugye, milyen csodás.....
Csodás színkavaldás és egy csupaszív "vándor"....:) és a vándorbotja..
